Rita Tamás @nepanikoljsportolj Rita Tamás
@nepanikoljsportolj


@nepanikoljsportolj Kulcsár Győző halála kapcsán gondolkoztam el az én edzőimen. Az elsőt annyira szerettem, hogy amikor eltanácsolták a klubtól - ahol csak lányversenyzők voltak, és eligazolt egy olyanhoz, ahol meg csak fiúk -, apukám minden nap áthurcibált a városon, csak hogy vele gyakorolhassak. Mivel a versenyeztetésem nem volt megoldott a fiúklubban, vissza kellett térnem a korábbi egyesületembe. Semmi sem volt a régi, elveszítettem a biztonságérzetemet. A következő edzőm a pedagógia zsákutcája volt, rettegtem tőle. Apám a sarkára állt, mennem kellett. Az edző, aki egyszer pofon is vágott, később többször riportalanyom lett, amikor már újságíróként dolgoztam. A megbocsájtás művészetét akkor kezdtem ilyen magas szinten űzni... Később is volt több edzőm, de olyan, aki igazán hatott rám, egy sem. Senki nem ismerte fel a lényegemet. Felnőttkori sportolásomat egyedül kezdtem el, de két olyan edzővel összehozott a sors, akiktől sokat kaptam, Madarász Zsolti, egykori gildás kollégam, jóbarátom és Mogyi, az úszóedzőm. Nélkülük nem lennék a dolgok összetettségét ilyen mélyen firtató ember. Épp ezeken a dolgokon töprengtem tegnap, amikor csippant egyet a telefonom. Az egyik volt tanítványom írt. Életem egyik legszebb levelét kaptam. A semmiből indultunk több mint egy éve, és most 10 km-es futóversenyre készül. Azt mondja, két dolgot kapott tőlem: állóképességet és a pánik kezelésének hatékony útmutatóját. Már nem jár hozzám, ami óriási siker. Az én munkám ugyanis akkor jó, ha a harc megy nélkülem is. Függőségi viszonyt kialakítani hiba, viszont saját lábra állítani valakit, felvértezni az élet küzdelmeire és a saját értékeit megszerettetni vele - na ez a feladat! Amikor abbahagytam az edzősködést, tudtam, hogy ez hiányozni fog, igaz, a workshopokon van alkalmam “vigasztalódni”. Gyakran töprengek azon, hogy abból, amit átadok, mit kaptam másoktól. Olvasztótégely vagyok magam is, az én hitvallásomban benne van mindenki, aki értő figyelemmel fordult felém és nem sajnálta tőlem a bátorító szavakat. Valahogy így fonódik össze minden, és lesz a sok apró részletből egy nagy egész, így kap értelmet az elvesztegetettnek hitt idő és így lesz az élet lelki és testi pofonjaiból alkotó erő 🙏🏻

favorite likes comment comments

6 months ago
Likes